Diamonddal vágtattam végig a mezőn, már hullottak az első hópelyhek.
Ő fekete ló volt, de már fehéren csillogott a szőre.
Egy hópehely az orrára esett. Meghőkölt.
- Diamond, gyerünk. Mi a baj?
Elindult, láttam hogy nagyon fázik, és én is fáztam.
Visszavágtattam a lovardába.
Beállítottam a bokszba, lenyergeltem és elindultam hazafelé.
2 órával később...
A meleg szobámban ülök az ágyamon és nyomkodom a telefonomat, odakint szakad a hó. Megcsörren a telefonom.
- Halló?!
- Szia. Jade-et keresem.
- Én vagyok az.
- Julie vagyok!
- Diamond eltűnt!
- Mi? Odamegyek.
Rohantam le a lovardába, igaz Diamond nem az én lovam volt, de szerettem.
Be sem mentem a lovardába, hanem egyből a környező erdőbe. Kerestem Diamondot.

Egy nyerítést hallok. Diamond, te vagy az?! Hát persze hogy ő volt, úgy örültem.

Bevittem a lovardába.

- Szia Helen, nem láttad valamerre Julie-t?

- De most ment be az istállóba.

- Köszi!

Julie sietett ki.

- Hát megtaláltad?!

- Meg, tessék. Adtam a vezetőszárat a kezébe.

- Jade, várj. Visszanyomja a kezembe a szárat.

- Igen?

- A tiéd a ló!

- Micsoda, ó köszönöm köszönöm! Vigyázni fogok rá!

- Menj, vidd haza! Szia!

- Szia!

Hazavittem, beraktam a bokszába. Megpuszilam a homlokát és bementem...

Folytatjuk!